Kültéri behatolásjelző rendszerek

A kültéri behatolásjelző rendszer a védelem első vonalát jelenti, amely már az épületen kívül elhelyezkedő határvonal átlépésekor jelzi a behatolást. A beltéri védelem nem képes megelőzni vagy megakadályozni egy betörést, hiszen érzékelői beltérben helyezkednek el és így csak akkor képesek jelezni, ha már megtörtént a behatolás, ezzel szemben a kültéri rendszerek már az objektum külső határainál érzékelni tudják az illetéktelelen behatolást, adott esetben hátráltatni vagy elrettentő erejüknek köszönhetően megelőzni is azt.

A kültéri védelmi rendszert gyakran egészítik ki élőerős védelemmel, távfelügyelettel vagy kamerarendszerrel. Számolni kell azzal, hogy az önálló kültéri védelmi rendszerek kialakításának a költsége többszöröse, akár tízszerese is lehet a beltéri védelmi rendszerekének.

A kültéri védelem alkalmas az épületek beltéri védelmének kiegészítésére, területeken elhelyezett értékek (pl. járművek, munkagépek) védelmére, mechanikai védelem bizonyos szintű helyettesítésére, illetve az élőerős őrzés hatékonyabbá tételére.

A kültéri védelemről és annak fontosságáról az alábbi cikkben talál hasznos információkat:
Kültéri védelem: Nélkülözhetetlen a komplex megközelítés

A kerítésvédelmi rendszerek kifejezetten egy kiépített kerítés védelmére, az azon történő átmászás, átvágás, áttörés érzékelésére alkalmas. A többi kültéri érzékelőhöz hasonlóan itt is többféle technológia létezik a kerítés vagy kerítésrészek védelmére, illetve a behatolás különböző formáinak érzékelésére. A megoldások közös jellemzője, hogy az érzékelő eszköz valamilyen technológiával rendelkező érzékelő kábel vagy a szenzor, amelyet a kerítésre rögzítenek. A rendszer érzékeli a kerítés mozgását és a környezeti körülmények okozta zavarjeleket kiszűrve felismeri a valós behatolásra jellemző jelformát.
A legtöbb környezeti hatásra, így a ködre, esőre, napsütésre, kisebb szélre egyáltalán nem érzékeny, működését nem befolyásolja negatívan.

A kerítésvédelmi rendszerek legnagyobb előnye a többi detektorral szemben, hogy már a behatolási kísérletet is képesek detektálni, mivel a védendő objektum legkülső határán helyezkednek el, ezáltal a lehető legtöbb időt képesek biztosítani a reagálásra.

Technológiától függően egy-egy ilyen rendszerrel akár több száz vagy ezer méteres kerítésszakasz is levédhető, ebből is kifolyólag ezeket a rendszereket elsősorban ipari környezetben alkalmazzák

Megbízható, alacsony téves riasztási arányú működés érdekében nagyon fontos, hogy stabil, jó állapotú kerítésre kerüljön felrögzítésre az érzékelő rendszer, ugyan is ellenkező esetben egy kisebb szélmozgás is nem kívánt riasztásokat fog eredményezni. Ebből is látszik, hogy a kerítés, illetve környezetének – így a fák, bokrok – karbantartása mennyire fontos.

A mikrohullámú sorompó működésének alapja nagyon hasonló az infrasorompó működéséhez, azonban az infravörös sugár helyett mikrohullámú jelet bocsájt ki az adó, a vevő pedig ennek a jelnek a vételéből és analizálásából képes megállapítani az érzékelési tartományban történő esetleges mozgást.

Kezdetben magas áruk miatt elsősorban a kiemelt kockázatú (börtönök, erőművek, repterek) és katonai objektumok védelmére telepítették, de manapság már a civil szektorban (napelem parkok, logisztikai központok, családi házak) is előszeretettel alkalmazzák az infra-sorompókkal szembeni előnyei és kiemelkedő megbízhatósága miatt.

Infra-sorompókat nem kimondottan ajánlatos 100 m fölötti távolságon alkalmazni, ezzel szemben a mikrohullámú érzékelők nagy hatótávolsággal rendelkeznek, mely akár a 400-500 m-t is elérheti. A mikrohullámú sorompók detektálási zónája térbeli kiterjedésű (szivarforma), melynek érzékelési határai nehezen behatárolhatóak, ez sokkal nehezebbé teszi a kijátszhatóságot.

Az eszköz egyik nagy előnye egyben hátránya is, ez pedig a térbeli kiterjedésből fakadó jelentős területigény. Hatótávolság és működési frekvencia függvényében a detektálási zóna szélessége 1 métertől akár 7-8 méterig is terjedhet, ez sok helyen nem áll rendelkezésre.

A mikrohullámú sorompókról az alábbi cikkben találhat további hasznos információkat:
Mikrohullámú sorompók – tervezési, telepítési alapok

A kültéri védelem leggyakoribb eleme az infravörös sorompó, vagy röviden infrasorompó, amely kerületi védelmet biztosít. Az infrasorompó jellemzően két egységből – egy adó és egy vevő részből áll. Az adó bocsátja ki az emberi szemmel nem látható infravörös sugarakat, a vele szemben elhelyezett vevő pedig veszi a jeleket.  Amennyiben a két eszköz közötti infrasugár megszakad, a rendszer riasztási jelzést ad.

Az infrasorompó elsősorban kültéri kerületi védelem érdekében kerül alkalmazásra, mivel egy láthatatlan kerítés szerepét tölti be. Hatótávolsága általában 50, 100, 200 méter. A nagyobb hatótávolságú infrasorompó értelemszerűen nagyobb villamos teljesítményfelvételt és precízebb optikai rendszert igényel.

Az infrasorompó jellemző hátránya optikai elvéből fakad, mivel a látási viszonyok változása jelentősen megnövelheti a téves riasztások számát. A láthatóság drasztikus leromlása, a köd, sűrű eső vagy havazás az érzékelőt használhatatlanná tehetik, valamint ha nincs a terület kerítéssel védve, a kóbor állatok mozgása is felesleges riasztásokat indíthat.

A kültéri mozgásérzékelők a beltéri társaikkal azonos elven működnek, vagyis a látóterükben fellépő hőmérséklet változás révén érzékelik a mozgást, a melegvérű élőlények hőkisugárzása és a környezeti hőmérséklet közti különbséget felhasználva. Megtalálhatók köztük a csak passzív infravörös érzékelőket tartalmazó és a mikrohullámú érzékelőkkel kombinált kivitelű eszközök is.

Ezek a kültéri infra érzékelők térvédelemre szolgálnak, az általuk belátott teret védik elsősorban, ezért biztonságos felhasználásuk jellemzően épületek közötti, épületfalakkal legalább részben védett helyeken ajánlott. Épületek között megfelelően kiválasztott helyeken, teraszokon, falakkal vagy kerítéssel körbevett udvarokon alkalmasak csapdaszerű védelem kialakítására is.
Problémát jelenthet, hogy a védett térbe kerülő melegvérű állatok, a növényzet szél miatti mozgása, az esetleges széllökések és az erős napsugárzás is képesek jelzéseket okozni.